Az
alábbi ismertetőt Pető Mária szerezte
meg Kelemen Krisztina tanárnőtől. Mindkettőjüknek hálásan köszönöm a
segítséget, hogy lehetővé tették a hiányos anyag kiegészítését !
Mikófalva,
a Bükk hegységben, az Eger patak felső folyásánál szétterülő kisebb medence
nyugati szélén, Egertől 25 km-re fekszik. A falu Heves megyéhez
tartozik. A község az Eger patak két oldalán a három fakereszttel
koronázott, meredek Kálváriadomb tövében terül el.
A falu déli részét, az Alvéget a templom választja el az északra fekvő Felvégtől. A templom és a kultúrház között lévő zsákutca végén jobbra kanyarodva egy rövid erdei úton juthatunk el a Kálvárián elhelyezkedő keresztúthoz.
A falu déli részét, az Alvéget a templom választja el az északra fekvő Felvégtől. A templom és a kultúrház között lévő zsákutca végén jobbra kanyarodva egy rövid erdei úton juthatunk el a Kálvárián elhelyezkedő keresztúthoz.
Ezen
a helyen rendezték meg 1922-23-ban a segédjegyző ötlete alapján, a plébános és
a kántortanító segítségével, budapesti rendező és díszlettervező
közreműködésével, helyi szereplőkkel a Mikófalvi Passiójátékot. A nyár folyamán,
körülbelül 25 alkalommal adták elő. A helyi adottságok kitűnő környezetet
biztosítottak a szabadtéri előadáshoz. Az ország minden tájáról jöttek
érdeklődők.
A
falu lakói ezt követően három fakeresztet állítottak a domb tetején és hagyománnyá
vált, hogy nagyböjt 5. vasárnapján, feketevasárnap, itt végezték el a
keresztúti ájtatosságot. 2004-ben Kovács Albinné Ildikó kezdeményezésére a
hívek adományából és munkájával készült el a jelenleg is látható stációk. A
képek a templomban található keresztút másolatai. A keresztutat 2004.
szeptember 14-én szentelték fel. Nagyböjtben, ha az időjárás engedi, minden
vasárnap 15 órától keresztúti ájtatosságot végeznek itt a helyi hívek.
Molnár Katalin Mikófalva felé járt és elküldte a stációk, keresztek fotóit. Ezúton is köszönöm segítségét.
Mint érdekességet
szeretném megjegyezni, hogy
„Az első
magyarországi passiójátékot Fejős Pál rendezte a Heves megyei Mikófalván,
1922-ben. A szereplők mikófalvaiak voltak, de fővárosi színészek is segítettek.
A nézőtéren ötezren fértek el, a szereplőgárda pedig kétszáz fős volt, nem
számítva a négyszáz tagú énekkart. 1922 áldozócsütörtökétől szeptember 17-ig
huszonöt előadáson mintegy huszonötezer ember látta a Passiót. Mikófalván a
templomban két falfestmény őrzi a passió emlékét: az utolsó vacsora és a
Golgota hátterében a Bélkő csúcsa magasodik.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Mik%C3%B3falva)
