2012. október 25., csütörtök

Kálváriák. Egy kis bevezető magyarázat

Az úgy volt, hogy ….á, hosszú. Nem akarok belekezdeni a történetbe a legelejétől.
Szóval  átnézve a sok sok száz fotómat, rendszerezgetve is kicsit ezeket, rájöttem, hogy van nekem egy kisebb gyűjteményem, ami esetleg egy-egy ide-tévedőt érdekelhet, tekintve, hogy ha jól látom, ilyen komplett formában ezek nincsenek fent a neten. Vannak részletek, képek itt-ott, de teljes sorozat azokról a golgotákról, melyeket én az elmúlt két évben meglátogattam és lefotóztam, sehol sincs. Ha  elkerülte volna a figyelmemet, s valamelyik mégiscsak megvan, akkor bocsánat…
Nem, nem vallási okból, céllal, indíttatásból teszem én most fel ezeket a képeket, hanem egyszerűen azért, mert megörökítésre és bemutatásra méltónak találom. Aki nem járt ezekben a falvakban, ahol én fényképeztem, vagy járt, de nem került a kálvária közelébe,  az nem is tud létezésükről.
Nem Michelangelok és nem Bencsikgyulák az alkotói ezeknek a kis domborműveknek, de engem megérintett az az igyekezet, ahogy az alkotó, majd később, a kicsi dombormű javítgatója, után-festegetője igyekezett a krisztusi szenvedést „élethűen” megörökíteni, megőrizni….
Egyébként meg a hívő katolikusoknak legalább évente egyszer fontos találkozóhelye mindenütt a kálvária, Pécsett magam is vettem már részt nem is egyszer a Golgota-járáson. Gondolom faluhelyen még inkább így van ez, sőt, ezek a kálváriák nem elzárt térségben vannak (mint a pécsi), számtalanszor láttam, hogy idős asszonyok „csak úgy” – ki tudja milyen indíttatásból - végigjárják a szenvedés útját. Az, hogy Máriagyűdön mindig volt valaki a kálvária képei körül, talán nem furcsa, hiszen ismert kegyhelyről van szó….de máshol se volt mindig üres a golgotahegy.
Tehát indítok most egy sorozatot, ahol megmutatom  az általam felkeresett helyeket. Ahol tudok, írok is némi információt a képekhez. 
Külön blogot azért csináltam, mert úgy tűnik, a "rendes" blogban nem volt igény erre a témára. Nem baj, ha csak engem érdekel, akkor csinálom a magam kedvére.....Sajnos nem lehetett "rendes nevén" (=értsd kálváriák) címen futtatni, mert a blogszerkesztő ezt valami miatt nem engedélyezte. Hát akkor legyen a blog címe "Csendhegyek". Hiszen azok....
Ez egy különös,  nekem kedves, érdekes, sosem-látott képe a pécsi kálváriának. Ilyent én valószínű sosem tudnék készíteni. Innen hoztam:

Több mint tíz évvel később találtam erről a pécsi kálváriáról még egy fotót. Gyönyörű ! Ezt is megmutatom:



2 megjegyzés:

  1. Köszönöm az invitálást, megérkeztem. Rögtön megemlíteném, hogy nagyon tetszik a blogod címe. Egy jó névválasztással felkeltheted egy véletlen látogató érdeklődését is. Őszintén, nekem ez még jobban is tetszik. Van egyfajta "költői" hatása, elolvasva egyből tudja az ember mire számíthat ezen a blogon. Az információk felkutatásához sok sikert kívánok! Én is barangolok az országban, igyekszem közzétenni a már köztudott illetve az általam hallott, tapasztalt dolgokat. Sokszor nem egyszerű, de ez a jó benne :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a dicséretet.
    Való igaz- ahogy egyre jobban belebonyolódok a dologba, érzem, meg kell dolgoznom minden kis információért rendesen ! Mégis öröm...

    VálaszTörlés