2012. november 9., péntek

Babarc kálvária


A bejegyzés vége felé, a dőlt betűsre változtatott bejegyzésem 2012-ben készült. Bent hagyom a blogban, mert az akkori helyzetet dokumentálja. Megtartok néhány régi fotót is. 
Nagy örömömre azonban önerőből (!!) 2017-re felújították a kálváriát - és "Babarci tekergőtől" megkaptam az új képeket  és videót, amit ezúton is nagyon köszönök !!



„A közösség összefogásának, erejének ékes példája a babarci kálvária felújításának története. Dióhéjban: a múlt század elején állított keresztút már évtizedekkel ezelőtt megérett a teljes felújításra, azonban a pedáns gazdálkodásról is ismert polgármester, Pécsi Sándor mindaddig nem szeretett volna belevágni a beruházásba, amíg nem látja a végét, magyarán, amíg nincs meg rá a pénz.

A mintegy 700 lelkes falu számára meglehetősen nagy kiadásnak számít a csaknem hétmilliós tétel, amennyibe a rekonstrukció került, ám gondoltak egy nagyot:
Az adakozásról szóló felhívást az esztendő elején tették közzé, s alig fél év alatt több mint hárommillió forint gyűlt össze. Volt, aki ötszáz forintot adott, más néhány ezret, tízezret, de olyan is akadt, aki 180 ezer forinttal támogatta a felújítást.
A hiányzó összeget – kizárólag saját forrásaikból – az önkormányzat és a német nemzetiségi önkormányzat teremtette elő (előbbi mintegy hárommillióval, utóbbi 728 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez.”
 
"Babarci tekergő" videói:  

























A 2012-es szöveg:
A kálváriakereső taktikám – amennyiben a neten nem találtam információt – mindig az volt, hogy először elmentem a templomig – hiszen gyakran van a kálvária a templomok közelében, vagy ha nem itt, akkor irány a temető – mert ez, illetve ennek közelsége a másik lehetséges helyszín.
Babarcon is így jártam, végigmentem a falun, sehol teremtett lelket nem láttam szombat délelőtt – és felkacskaringóztam a templomhoz. Megálltam az összedőlni készülő magas kerítés mellett és körülnéztem. Hamar kiderült, hogy a temetőt kell keresnem – és szerencsémre épp jött is szembe velem egy  autó, ráadásul helybéliekkel, akik elirányítottak, hogy merre is kell továbbmennem.

Hogy a sorban most épp Babarc következik, annak is oka van, ez a kálvária került nálam a „második helyre” -  holott semmi hangulatos erdős rész nem veszi körül. Talán épp ezért került közel a szívemhez, olyan szánni-valóan kitaszított, megtagadott, elfelejtett, lényegtelen,  senkinek-se-kell-már érzésem volt itt. A  légifotón látszik, a régi temető  mellett épült ez a kálvária, aztán ez a régi temető be-erdősödött, habár szívszorítóan megható, hogy vannak akik kis ösvényeket vágtak a sírokhoz, hogy valamiképp még egy mécsest, vagy virágot legalább halottak napján tudjanak tenni a sok sok éve elhalt ősök sírjára.

A stációk sárga klinkertéglából épültek, de nagyon régen nem viseli senki gondjukat. Némelyik közel áll az összeomláshoz…
http://hu.wikipedia.org/wiki/Babarc  itt olvasom, hogy   „A II. világháború után a németeket kitelepítették, helyükre a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyar telepesek érkeztek” – nekik bizonyára nem volt fontos a sváb elődök kálváriája….
A község honlapján http://www.babarc.hu/welcome.php viszont látom, hogy  1994-ben alakult meg első alkalommal a Német Kisebbségi Önkormányzat – ám bizonyára az elmúlt 18 évben más dolgok foglalkoztatták őket, s nem a kálváriájuk állapota.

Pedig ezek a stációk picike kis dombormű-remekművek voltak új korukban -  szabályos művészi alkotások, kétségtelen, anyaguk nem márvány – ezért is kezdte ki őket az idő. Az egyik már teljesen az enyészeté lett..
Hiába védi a képeket rozsdás drót, az időjárás viszontagságai ellen ez semmit nem ér. Ellenben a darazsak, pókok és egyéb rovarok pompás, kellemes, védett menedéket találnak ezekben a kis fülkékben.
(Meglepett (!), hogy az egyik drótháló-keret csak úgy oda van támasztva a stáció elé, és eddig még nem vitte el senki a MÉH-be. Igaz, talán messzire kellene cipelnie és falun feltűnő lenne a hátán egy ilyen vaskerítés-darabbal.)
A „szokásos” három keresztből már csak a bal oldali latoré van meg, a másik kettőnek a darabjai sincsenek már itt.
Kár ezért a kálváriáért (is).

Néhány kép a felújítás előtti állapotról:













 
 





1 megjegyzés:

  1. Én bizony egyáltalán nem vagyok jogosult arra,hogy bárkiken (németek - magyarok) számon kérjem azt,hogy pl. miért olyan a kálváriájuk - amilyen. Pl. valahogy sehol sem találom azt,hogy mikor épülhetett ?- katolikusok,vagy reformátusok készítették ?-és ne bonyolítsam. Vagy mennyien lehetnek vallásosak "valójában ?" Ami esetleg eredmény (?) - megtudtam,hogy 2 templom is van, (kevés a református,de karbantartják a templomot) - később meg túl időigényesnek tartottam az után kutakodni, hogy egyáltalán mennyien is élnek ott ?-ellentmondó számadatok,- van ahol 746 fő és 20% német, máshol 800-900 fő és 60-70% német nemzetiségű. Bizonyára más dolog szóban,vagy az összeíráskor nyilatkozni a nemzetiségről. (ahogy a vallásosságról is) Az önkormányzat anyagi helyzetét sem ismerem, -csak sejtem !Mellesleg a Német Kisebbs.Önkormányzat céljait is elolvastam...természetesen beletartozhatna pl. a régi temető karbantartása ?- ki tudja. ( ezen az alapon akár a magyaroknak is) Ami biztos az az, hogy a ki és betelepítés az kb. 65 éves történet,ha nem több, és nem lenne célszerű egyik "nemzetiségen sem" számon kérni ma már. Természetesen én sem "szeretem" látni azt, ha valami (főleg régiség) csak pusztul. Valahogy tudomásul kell(ene) venni,megérteni (?) - kb. "ilyen időket élünk." - (tegyem hozzá, nem ma kezdődött!- de az már egy más történet.)

    VálaszTörlés