Görcsönydoboka kálvária

2017-ben megtörtént a kálvária felújítása, de a régi képeket is meghagytam. És meghagytam a kálvária "megtalálásának történetét" is...

A felújítás utáni képeket a kálváriadombról innen hoztam: 

http://www.gorcsonydoboka.hu/assets/files/gorcsonydoboka_tak_elfogadott.pdf

A stáció-fotókat Székely Beának köszönöm.

A régi anyaghoz írt ismertető: 

Ha valami jelzővel kellene  illetnem: a görcsönydobokai a világvégi, majdnem-elfelejtett kálvária. Az eddigiek közül a legromantikusabb, (hogy ne misztikust mondjak) a legnehezebben megközelíthető volt. Még az „ördög” is közbeszólt, két férfiembert is megkérdeztem, merre kell mennem, mindketten (rám néztek, s) azt mondták, olyan helyen  van, hogy oda én nem tudok felmenni. Aztán találkoztam a jóságos boszorkánnyal, egy öreg, hajlott hátú, botjával sántikáló néni személyében, aki részletesen elmondta, hogy merre is kell mennem.

Való igaz, ha nem ijesztenek az elején, talán nem is megyek végig a meredek, előző napi esőtől sáros-ázott falevelektől csúszós elvadult ösvényen. De én nagyon makacs ember vagyok…Már jócskán fent jártam és a bokroktól, bozóttól nem láttam semmit, amikor tanácstalanul felkapaszkodtam az út bal oldalán egy kisebb tisztásra és onnan akkor egyszer csak felvillant egy fehér oszlop.

Megvagy ! – dobban nagyot a szívem – és tényleg. Le- majd újabb dombra felmászást, csúszkálást, tüskés bokrokban való kapaszkodást követően, elém tárult a görcsönydobokai kálvária. Szegény, szegény kálvária – mondhatnám. Látszik, hogy  ezt aztán nem nagyon érzi magáénak senki. Még szerencse, hogy tán húsvétkor valaki lekaszálta, meg eső is kevés volt idén nyáron, különben benőtte volna a gaz.

A stációkból több omladozik, a kedvesen primitív, festett  gipsz domborművek megkoptak.

Fent a tetőn a három kereszt viszont – szerintem – lélegzetelállító. A primitív művésznek igenis sikerült a latrok arcát gonosszá, Krisztusét pedig szenvedővé formázni. (Azért is csatolom a közeli képeket.) Itt nincs Krisztus keresztje alatt, vagy mellett Mária szobor, viszont mivel hiányát érezték, tettek a kereszt lábához egy kis ládikát, amiben ott lakik a Szűz Mária, ráadásul két példányban is, egy nagyobb felöltöztetett baba képében és egy kis szobor formájában, virágokkal körülölelve. A ládika ajtaját ezer éves lakat zárná – de nincs is rá szükség, innen aztán tényleg nincs mit ellopni.

Az egész kálvária összhatásában  olyan szívfacsaróan kedves, megható volt (ha lehet ilyent egy kálváriára mondani), hogy megelőzte az összes, "szép"-nek nevezett helyszínt.

 Ezzel az úttal kellett megküzdenem, de megérte...

                                                   Össze fog dőlni...

                                                  Kilátás a falu felé