2012. november 23., péntek

Liptód kálvária



Utolsó állomás: Liptód…írhattam volna ezt is, hiszen a Mohács-pécsi úton Babarc felé  letérve, ez  a település az út vége, vagyis u.n.”zsákfalu”. Ám épp ez az elzártsága volt a háború után a „szerencséje” – innen alig telepítettek ki/vissza Németországba családokat. Így hát a mai napig döntően  német anyanyelvű családok laknak itt.

Beérve a faluba szinte azonnal észrevesszük a kálváriát, melynek anno igen jó helyet találtak azok, akik megépítették. Meredek dombon kell felkapaszkodni a temető mellett ahhoz, hogy  meglássuk…….. meglássuk a semmit. A stációk ugyanis sajnálatos módon itt is üresek, hiányoznak róluk a képek. Egyértelmű, hogy ez a kálvária már régóta nem „funkcionál” – amit talán meg is lehet érteni, ha a falubeli,  műemléki védelem alatt álló 1788-ban épült  templomban -kényelmesen megjárható- csodaszép, tiroli mester által faragott kálvária stációk vannak. (A templom  még Gebauer Ernő freskóiról is híres.)

 






A kálvária három keresztje és kápolnája megvan – elhagyatottan néznek le a domboldalról. Szép a kilátásuk a völgyre – ha a jövőjükre nem is…..
A szívem azonban azért mégiscsak fáj a régi eltűnése, megszűnése miatt. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése