2013. március 15., péntek

Pápa kálvária



Szilágyi István a Kálváriák c. könyvében ezt írja a pápai kálváriáról:

„A Győrbe vezető út mentén áll. Eredete valószínűleg a XVII.szd. végére nyúlik vissza. Kiépítése a pálosokhoz fűződik, akik 1740-ben Esterházy Ferenc adományából kezdték a munkát.1746-ban készült el az építményes rész, amely minden bizonnyal helyi mester alkotása Ebből az időből valók a stációk is. Az indító kápolnában egykor festmény volt. Az öt stációba grázi mesterek által készített színezett faszobrok kerültek, melyek ma is megvannak. Ekkor épült a remetelak is….A környék… a Kálvária-temető megnyitása és a Fájdalmas Szűz tiszteletére a XVIII.szd. végén épült kápolna  elkészülte folytán megváltozott. A kálvária-együttest 1857-ben, 1884-ben, 1905-ben és azóta többször is, legutóbb 1975-ben tatarozták.

A mesterséges dombon épült Golgota, az öt stációkápolna, a templom és a temető tartozik ide. Kálvária-temető. Főleg a Felsőváros és az Erzsébetváros lakóit temetik ide.

Építés- és felújítástörténet: A ma látható kálvária több periódusban épült, emiatt többféle stílusjegyet magánhordozó és térben is összetett építmény. Az épületegyüttes ma is látható legfontosabb elemei 1740 és 1749 között készültek el. Ekkor épült meg a mesterséges domb rajta a három kereszttel és az öt kápolnaszerű stáció, amely a 18. századi rózsafüzéres kálváriáink egyik legszebb példája. A fájdalmas olvasó öt titkát ábrázolták a 2–3 alakos szobor-kompozíciók. A mesterséges hegyet a hívek hordták össze, a plébániai évkönyv szerint 300 ember is dolgozott naponként. A mesterségesen emelt magaslat közepén egy misézésre is alkalmas kápolnát építettek sekrestyével. A kápolnához vezető lépcső mindkét oldalán két kisebb kápolna is felépült, az egyik a Szent családnak, a másik Szent Annának szentelve.
A kápolna felett, az építmény legmagasabb pontjára 1746. május 24-én három fakeresztet állítottak korpuszokkal. A plébániai évkönyv feljegyzése szerint a keresztek felállítását a csapó céh finanszírozta. A kálvária fakorpuszainak kiegészítésére 1749-ben, a földesúr megrendelésére készült a fájdalmas anya és János festett kőszobra valamint a kálvária kútjához Jézus és a samáriai asszony találkozását megelevenítő kőszobor-együttes.
A mesterséges hegy hátsó, északi oldalán, a hármas kereszt alatt, a mélyen a hegy gyomrába vágott, 3 méter magas kővel kirakott boltozatos „börtönben”, vasráccsal elzárva, a szégyenoszlophoz kötözött Krisztus faszobrát helyezték el. Már az építés első szakaszában elkészült a remetelak. A kálvária bővítésének következő szakasza húsz évvel később, 1767és 1769 között történt, amikor újabb szobrok és épület-kiegészítő elemek kerültek a kálváriára. Ekkor készült el a kálváriadomb indítólépcsője mellé gömbölyített oszlopokra állított két angyal. Ebben a felújítási szakaszban kerülnek a kápolna bejáratától jobbra és balra félköríves fülkébe a kőszobrok. A bal oldali fülkében Szent Péter, a jobb oldaliban Remete Szent Pál imádságra késztető ábrázolásai. Ekkor épült meg a nagy concha, melynek védelme alatt állnak ma is a keresztek és a mellékalakok. A következő nagy átalakítás az 1790-es évek közepén történt, amikor megépült a Kálvária templom és megnyitották a temetőt. A kálvária mellé épített egyhajós templomot a fájdalmas Szűz Anya tiszteletére szentelték fel 1795-ben. Ekkor építették újjá a kálvária stációit, harmonizálva a templom klasszicista stílusával, és ekkor épült meg a Győri út és a Kálvária utca kereszteződésében az indító centrális kálvária-kápolna.

Építőmesterek: Az 1746-ban felállított három kereszt szobrait (a megfeszített Üdvözítő és a két lator szobrát) pálos fafaragó mesterek készítették, egyikük nevét ismerjük: Tatirek Félix (1710–1759) pálos laikus faszobrász-asztalos. A fájdalmas anya és János festett kőszobrát Hueber Lipót pápai szobrászmester faragta. Az 1767és 1769 között történt bővítés mesteremberei: Agner Tamás és Reindl András. Az 1795-ben épült centrális kápolna tervezésével Esterházy Károly Pauly Mihályt bízta meg, kifestésével pedig Schweighart Tóbiást.

Karbantartás, fenntartás: A pálos rend vállalta magára a kálvária művészi programjának kialakítását, az építés szervezésének és az elkészült kegyhely gondozásának terheit. A kálvária fenntartását részben a város földesura az Esterházy család, részben a hívek vállalták magukra. Volt a kálváriának alapítványa, amely hagyatékokkal és adományokkal gyarapodott.

Leírás: 5 kápolnaszerű stáció, + megemelt építmény, amely befogadja a 3 keresztet, kápolnát, szobrokat + remetelak.

Kapcsolódó szokások: A kálvária építésének első szakaszában az ikonográfiai cél a Megváltó Fiú kínszenvedéséről való elmélkedés, az ehhez kapcsoló ájtatossági formák terjesztése és gyakorlása. Látogatásának kiemelt időszaka ehhez kapcsolódóan a nagyböjt és különösen nagypéntek ünnepe volt. Jól kapcsolódott ehhez a rózsafüzér imádkozásának az a szokása, hogy az imádkozók egymás után keresték fel a képeket, s így elmélkedtek az ábrázolt titkokról.
A társulati keretek között végzett ájtatosságnál szerepelt a havonkénti körmenet, s az így végzett keresztút illetve a rózsafüzér. Az 1754. évi vizitáció szerint egyre nagyobb számban kereste fel a kegyhelyet a pápai hívőkön kívül a környék katolikus lakossága. 1752-ben Szentilonay József esztergomi érsek megalapította Pápán a „Szent kereszt felmagasztalásának társulatát”. Fő ünnepén, a szent kereszt felmagasztalásának ünnepén (szeptember 14.) és a szent kereszt feltalálása ünnepén (május 3.) körmenet vonult a kálváriára, ahol szentmisét tartottak és a kivitt ereklyéket is tisztelhették. A kálváriához kötődő ünnepkör ekkor bővült a Szent kereszt ünnepének két alkalmával és a keresztjáró napok ünnepeivel. 1795 után, amikor megépült a Kálvária templom és megnyitották a temetőt, kálváriához fűződő vallásgyakorlat újabb ünnepekkel gazdagodott, így a Hétfájdalmú Szűz Anya (szeptember 15.) valamint Mindenszentek (november 1.) és Halottak napja (november 2.) ünnepeivel.


oldalon több kép látható, részletes ismertetővel, s  itt többek között ezt olvashatjuk a kálváriáról:

„1740-ben P. Mokkos József pálos szerzetes kérelemmel járult Gróf Esterházy Károly elé a város szélén felépítendő kálvária ügyében, amely a kb. 100 templom felépítését támogató gróf részéről beleegyezést és anyagi segítséget nyert. A források szűkössége miatt akadozva haladt a stációsor megépítése. Galgóczy Ferenc plébános mozgósította a híveket, akik négynapi fizikai munkával járultak a kálvária megépítéséhez adomány. Mintegy 300 fő vett részt a munkálatokban. Az ő kemény munkájuk során épült meg a mesterséges domb az utca és a stációsor végében. Tetején 1746. május 24-én állították fel a helybéli Csapó céh munkásai a három keresztet. Ekkor még csupán maga, a kálvária állt, a templom helye üres volt. A templomot 1791-ben kezdték építeni és 1795-ben szentelték fel, teljes egészében Esterházy építtette. A körülötte elterülő kicsiny temetőt ez után nyitották meg.….

A Győri úttól kezdve öt kicsiny kápolna vezet végig bennünket a kápolnához és a templomhoz, bennük egyszerű, provinciális megjelenésű szobrok láthatók. Ezek most egyedülálló módon nem Krisztus szenvedéstörténetének 14 állomását, hanem a Rózsafüzér imádság Fájdalmas rózsafüzér részletének jeleneteit vetítik elénk:

1. aki érettünk vérrel verejtékezett   (nincsenek szobrok a fülkében)
2. akit érettünk megostoroztak
3. akit érettünk tövissel megkoronáztak
4. aki érettünk a /nehéz/ keresztet hordozta
5. akit érettünk keresztre feszítettek

Kép 1.   http://www.amozgaselet.eu/telepulesek/ganna/pkalvaria

Horváth Anikó képei. Köszönöm !







 

Ezeket a képeket Dénes Ildikónak köszönöm:

További részletek itt olvashatók: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=10189




      
 
 








2013. március 8., péntek

Vöröstó kálvária




Vörös Dóra (http://bottheka.com/hu/blog) betartotta ígéretét, lefényképezte nekünk a vöröstói kálváriát. Ezúton is köszönöm !

„A vöröstói kálvária dombja a település keleti határában emelkedik. A kápolnához vezető út két szélét szegélyező 7-7 szimmetrikusan felállított stációból és egy kora eklektikus stílusú Kálvária-kápolnából áll. (Melynek két kőkeresztje Jézust, illetőleg Jézust és Szűz Máriát ábrázolja) A nyolcszögletes alaprajzú - a község templomával egyidős kálvária páratlan értékeket közvetítő Balaton-felvidéki nevezetesség. A Kálvária-domb tetejéről a nagyvázsonyi Vázsonykő várára, a Kab-hegyre és a déli Bakony vonulataira nyílik szép kilátás.”

„A kálvária a falu délkeleti szélén emelkedő dombon áll. Tőle északra a mencshelyi-nagyvázsonyi út másik oldalán található a község temetője. A Kálvária-dombot egyébként legelőként használták, így gyakran tettek kárt az építményekben az ott legelő állatok is. Az épületegyüttes tájolása É-D-i irányú. Északról lehet megközelíteni egy kapun keresztül (kerítés csak az északi oldalon védi) a kálváriát.
A stációk két sorban, fő nézetükkel a tengelyre fordítottan egymással szemben állnak. A 3 méter magas klasszicista stílusú stációk valószínűleg téglából épültek. (Vakolásuk miatt nem állapítható meg pontosan.) Fedőlapjuk kőből készült, kovácsoltvas kereszttel. A képek mázas kerámiából készültek. A stációképeket úgy helyezték el, hogy a keresztutat járó hívő egyik oldalról a másikra keresztben halad. A stációk sorát sokszög alaprajzú, kupolás kápolna zárja. Belül az ajtóval szembeni déli falsíkon oltár, rajta fa szentségtartó.
Az oltár felett újszerű Piéta kép, felette felirat: „Du Königin der Märtyrer Bitt für uns!”. Az oltár alatt Szent Sír. A keleti és nyugati oldalán ablakok, alá padokat helyeztek. A kápolna az ünnepeken kívül zárva van.
A Kálvária-dombról és a rajta felállított Golgotáról II. József 1783-85. évi katonai felméréseiből értesülünk először. Eszerint a falutól keletre háromkeresztes kálvária található. Az 1824 és 1846. évi egyházlátogatás szerint bár kápolna és stáció a Kálvárián nincsen, de áll ott öt fakereszt, mind az öt a megfeszített üdvözítőnek képével és még két fakereszt a két latornak képével. Sajnos a jegyzőkönyv a keresztek elhelyezéséről nem ír bővebben.
A kálvária mai formáját az 1880-as években nyerte el. Népessy Károly helyi plébános 1882-ben jelentette az egyházmegyének, hogy hívei saját költségükön a kálváriát áthelyezték – közelebb helyre állították – s az átépítés költségeihez igénybe szeretnék venni annak alaptőkéjét, melyet az egyházmegye kezelt. Az átépített keresztút az 1910-es években már felújításra szorult. 1911-ben tatarozták a stációkat és a kaput, 1916-ban kicserélték a 14 stációképet. A régi, színevesztett faképek helyére festett bádogképek kerültek. (A templomba csupán 1948-ba készítettetek – a plébános kérésére és rábeszélésére – keresztutat.) A kápolna mellett álló két keresztet 1944-ben állították fel. A kálvária legutóbbi felújítására 1996-97-ben került sor, amikor rendbe hozták az építményeket, a stációkba mázas kerámia domborművek kerültek.”

A Kálvária-dombról és a rajta felállított Golgotáról II. József 1783-85. évi katonai felméréseiből értesülünk először. Eszerint a falutól keletre háromkeresztes kálvária található. A kálvária mai formáját az 1880-as években nyerte el. Az átépített keresztút az 1910-es években már felújításra szorult. 1911-ben tatarozták a stációkat és a kaput, 1916-ban kicserélték a 14 stációképet. A régi, színevesztett faképek helyére festett bádogképek kerültek. A kápolna mellett álló két keresztet 1944-ben állították fel. A kálvária legutóbbi felújítására 1996-97-ben került sor, amikor rendbe hozták az építményeket, a stációkba mázas kerámia domborművek kerültek.  kálvária építőmestereit nem ismerjük.
Az új kálvária építését és fenntartását is a falu hívő lakossága vállalta magára. Kálvária alapot már a 19. század közepén létesítettek, amely folyamatosan kamatozott. 1882-ben 66 forint 5 krajcár, 1911-ben 1354 korona 32 fillér volt a kálvária fenntartására félretéve, melyet egyéni adományok is gazdagítottak.

















Az alábbi képeket Horváth Anikótól kaptam, köszönöm ezúton is:



Azt alábbi képeket "bolyak" küldte. Köszönöm:




Az alábbi légifotót "Civertan"-nak köszönöm: 



Sitke kálvária



A fényképes anyagot Horváth Anikónak köszönöm.

A ma közel hétszáz lakosú települést 1946-ban Kissitke és Nagysitke egyesítésével hozták létre. Első okleveles említése Sitka néven 1251-ből való. A korai település a 15. században vált ketté, addig a Sitkei család birtoka volt. Nagysitke 1426-ban jelent meg először írásban. 1337-ben említtették Szent Lőrincnek szentelt templomát és azt, hogy 1427­ben vásáros hely volt.
Pápa eleste után adót fizettek a töröknek, de 1567-ben és 1683-ban német zsoldosok raboltak a faluban. 1664­ben Sitkey György részét Esterházy Mihály vette meg. 1698-ban Esterházy Dániel Felsőbüki Nagy Istvánnak engedte át.
A 16. században a Kisfaludy család is birtokos, sőt kastélyuk is volt Nagy­sitkén. Kissitke létezéséről 1488-ból való az első biztos adatunk. Első ismert tulajdonosai a Sitkeiek voltak, akiknek kastélyát 1627-ben a király Nádasdy Pálnak adományozta. A század végén kissitkei részeket is kapott Felsőbüki Nagy István, aki családjával ideköl­tözött 1718 után. Mindkét falu határában évszázadok óta folytatnak szőlőmű­velést. A Hercseg-hegyen 1860 óta bányásztak bazaltot.
1870-es években olasz kőfaragókat fogadtak. Felsőbüki Nagy Sándor 1871-ben romantikus stílusban (histori­záló neogót) építtette, az akkori Kissitke területén, a Kálvária• kápolnát. A stációk a két nyolcszög tornyú templom körüli tám­falban és az előépítményben láthatók.

Sitke község belterületi határát övező domboldalon, a Kövesen 1871-ben magánbuzgóságból építtették a kissitkei Kálvária-kápolnát Felsőbüki (I.) Nagy Sándor és neje, Weidgang Teréz, a kastély akkori tulajdonosai. Felszentelésére egy évvel később, 1872. február 14-én került sor. Az utolsó kegyúr Felsőbüki (II.) Nagy György 1946-ban halt meg, a Kálvária 1946. június 16-án került a plébánia tulajdonába.
Ezután egy ideig nagyobb ünnepeken tartottak itt istentiszteletet, de a falu katolikus lakosságának a nagytemplom fenntartása és időnkénti javítása is gondot okozott. A neogót kis kápolna magas bástyával, előtérrel körülvéve, két toronnyal (hossza: 14,6 méter, szélessége tornyok nélkül: 10,4 méter) téglából épült, cseréppel fedett. Tornyai homokkőből valók, csonkák. Az előtér kőfallal van kerítve, négy vasrácsos kapuval van ellátva (216 négyszögöl területen fekszik), tornyát még korábban villámcsapás érte, a berendezéseket széthordták, az eredeti falba rejtett tervrajz és a korabeli pénzérmék elkallódtak.
Pénz az épület karbantartására nem jutott, állagát megóvni nem tudták. Először Ódor Zoltán sitkei lakosnak jutott eszébe, hogy fel kellene újítani a Kálváriát. De mivel a szükséges 63 000 forintot nem tudta előteremteni, le is állt az ötlet megvalósításával. Aztán kilenc évvel később már a százezer forintot is meghaladta ez az összeg. Ezek után minden maradt a régiben, míg Balázs Fecó és Kovács Ferenc Sitkére nem tévedt és ki nem rukkolt ötletével: Mentsük meg – a zene segítségével – ezt a kápolnát.
Lényeges változás azután következett be, amikor a sitkei római katolikus egyházközség képviselő-testülete és a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület megállapodást kötött az épület hasznosítására. Sitkén, 1988. február 17-én írták alá a megállapodást, amelyet dr. Konkoly István megyés püspök jóváhagyott….
Az OMF a  Kálvária-kápolnát műemlék jellegű építménnyé nyilvánította arra való tekintettel, hogy az érintett építmény építészeti-történeti, képzőművészeti szempontból jelentős, s hatásosabb védelme megkívánja műemléki jellegűvé nyilvánítását és védettségének telekkönyvi bejegyzését.

A neogótikus emlékoszlop a Kálvária-kápolna épületegyüttes része, a kápolna keleti homlokzata előtti földszinti kis udvaron áll. Felsőbüki I. Nagy Sándor emeltette, valószínűleg az épületegyüttessel egy időben. Stílusjegyei a francia gótikára utalnak, anyaga viszonylag laza szerkezetű mészkő. Az emlékoszlop – felújítása előtt – plasztikailag erősen hiányos, rongált volt. Ez kismértékben köszönhető a kő természetes korróziójának, nagyobbrészt viszont rongálások okozták.
Az építmény felső részéről a négy fiatornyot és a négy keresztrózsát, a csúcskereszt-rózsát és a grappák 70 százalékát ledobálták. Az északi és a keleti oldalon lévő kúszólevelek erősen hiányosak voltak, és az alatta lévő mező mérművei is erősen szulfásodtak. A négy tömött mészkőből készült tábla festése erősen megkopott, a szöveg lekopottsága és a kő feltáskásodása miatt sok helyen olvashatatlanná vált.
A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület az évente ismétlődő kápolnakoncertek bevételeiből a felújítás költségeit előteremtette. Az egyesület megrendelése alapján a munkálatokat Konkoly György szikszói kőszobrász végezte el.
A négy fiatornyot és a keresztrózsákat műteremben készített el. Ezekhez a munkákhoz felhasználta a régi fotókat. A táblákon olvashatatlan szövegrészek rekonstruálásában a szobrászt dr. Göndöcs László kanonok, sitkei plébános segítette. A millennium évében (2000. március 1-én) került sor az új pirogránit stációképek (készítette Petrás Mária) felszentelésére.  
Az emlékoszlop északi oldalán az alábbi szöveg olvasható:   Mária! életünk reménye Istennek szent Anyja Dicsőségedből tekints le S légy néped oltalma: Kik főképp bűnbe estünk: Zokogva sírva esdünk Mária! Mária! Mária segíts! Mária! Mária segíts!   Keleti oldalon:   Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek. St. Lukács 2 r 14 v   Déli oldalon:   Jézus! világ fénytengere örök irgalom kútfeje Te légy velünk minden ügyben Bánatban úgy mint örömben Uram könyörülj rajtunk Kik tehozzád sóhajtozunk.   Nyugati oldalon:   Isten dicsőségére készítteté felőbüki idősb Nagy Sándor   Keleti oldal talapzatán:   Felújíttatta A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület A falu lakosságának segítségével.