Mint az
alábbiakból kiderül, Biatorbágyon két kálvária is van. Vagyis az első, a régi
már majdnem megszolgálta, hogy csak múlt időben emlegessék.
Biatorbágyon még egy kálvária található, az u.n. "biai kálvária". Ismertetője itt látható: http://csendhegyek.blogspot.hu/2017/04/biatorbagy-biai-kalvaria-h.html
http://www.biai.hu/Biakro/pdf/kro-0407/10-11.pdf
anyagban találtam pár mondatot a régi kálvária történetéről.
„A régi
kálvária a Katalin-hegyen volt, elég messze a falutól, mint utóbb kiderült, nem
is egyházi területen. Ez, a gyermekkorunk kálváriája a hosszú, mostoha
évtizedek alatt teljesen tönkrement. Első gondolatunk az volt, hogy a régi
stációkat újítjuk fel, de a szakemberek véleménye szerint ez nem lett volna
lehetséges, mert csak egy-két stációt lehetett volna javítani, és az sem lett
volna időtálló. Így az új mellett döntöttünk. Első dolgunk az új helyszín
kiválasztása volt. Több lehetséges variáció közül aláírással történő szavazás
eredményeképpen 90%-os többséggel ez a helyszín győzött. Így 2003-ban
megkezdtük az 1800-as évek elején épült régi kálváriánk mintájára megépíteni az
újat.
Kálvária-hegyként
őrzi a régiek emlékezete és jegyzi a földrajztudomány a Katalin-hegy alatt
elterülő összefüggő erdőséget. Az elnevezés természetesen nem véletlen: szent
helyet rejtenek a fák, Torbágy község Golgotáját. Ezt a hegyoldali magaslatot
találták alkalmasnak – vélhetően valamikor a tizenkilencedik század elején – a
torbágyi katolikus egyházközség hívei arra, hogy felépítsék rajta saját
kálváriájukat. Azt, hogy kik, hogyan, milyen támogatással végezték el ezt a
munkát, nem tudjuk. Helytörténetünk egyik fehér foltja a torbágyi
kálváriaépítés. A könnyebben hozzáférhető plébániai forrásokban nem lelhető fel
utalás, csupán a kereszt talpazatán lévő 1827-es dátum az egyetlen fogódzó.
Franz Bruckner írja Németországban megjelent könyvében, a Turwaller Heimatbuch
című kötetben, hogy a kálvária tizennegyedik stációját, a Große Kreuz-ot, azaz
a nagy keresztet 1945-ben, a második világháború pusztításai során törték
össze. Ugyanakkor a torbágyi idős emberektől inkább azt hallani, hogy erre a
szégyenletes cselekedetre később, valamikor az ötvenes években került sor.…..A
2003 tavaszán megtartott határszemle résztvevői még fákkal, bokrokkal teljesen
benőtt területet találtak a kálvária helyén, a területet az önkormányzat tette
járhatóvá. A Biatorbágyi Tájvédő Egyesület tagjai 2004. július 24-én
szabadították meg teljesen a stációkat és a kereszt környékét az
aljnövényzettől és a bokroktól. Ezután az egyesület felhívásban keresett
vállalkozókat a kálvária folyamatos rendben tartására, a feladatot a
Katalin-hegyi Ingatlantulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete vállalta magára,
akik a kálváriát és környékét azóta is példás rendben tartják.
A
tájvédők az önkormányzat támogatása mellett 2006-ban kezdték meg a nagykereszt
felújításához szükséges engedélyek beszerzését. Tavaly októberben
csapatmunkában készítették el az alapozást, az ehhez szükséges cementet, sódert
és szállítást biztosította a Koncz tüzép. A pécsi dómnál, a budavári
Mátyás-templomnál és a jáki templomnál a múltat már sikerrel életre keltő
Osgyányi Vilmos kőszobrász-restaurátorművész volt az, aki többedmagával
felemelte a földről a megváltó széttört és meggyötört „testét”, és egy jelképes
barlangsírba fektette, vagyis átszállította biatorbágyi restaurátor műhelyébe.
S (2007) november 29-én az újraszentelésre egybegyűltek egy kicsit újra
átélhették a feltámadás örömét, amikor összegyűltek egy csoportképre a kálvária
nagykeresztje előtt….”
Először néhány kép a régi kálváriáról:
Az alábbi képek az új kálváriáról készültek. A stáció képeit Somogyi Sz.Béla festette.
Régi kálvária
Új kálvária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése