Váchartyán kálvária

A fotókat és a leírást Pethő Máriának köszönöm.

Váchartyán és környéke ősidők óta lakott hely, amit az itteni Várhegyen talált bronzkori leletek is bizonyítanak. Első ismert birtokosai az Ákos nemzetség tagjai voltak. 1426-ban a váci püspök kapta adományba Zsigmond királytól.                                                                                                                                               
A török időkben mindössze 19 családot tartottak számon. Majd ezt követően viszonylag hamar benépesült. Közel Váchoz, a Vác-Aszód-Hatvan összekötő út mentén, a "Hadak útjában" fekszik a falu. Ez a tény nemcsak a török időkben, hanem az azt követő évszázadokban is meghatározza a község sorsát.

A falu közepén álló Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templom a 13. században épült román stílusban. Első harangját 1696-ban öntötték. Mai formáját részben a középkori alapok felhasználásával, az 1787-ben történt barokk átépítéssel és bővítéssel kapta. A református templom 1785-ben épült 1901-ben jelentős felújításokra került sor.

A római katolikus  templom  közeléből, a dombon álló temető irányába vezető úton állnak az egyszerű stációoszlopok. A kálvária 15 stációs, alul műkő talapzaton fakereszt áll. Erre formálta meg Botos József, 2003-ban az egyes állomásokat fából. Felül bitumenzsindelyek fedik.   Fő támogató a katolikus egyház, ezen belül a Rózsafüzér társulat volt.  (Ez utóbbi ma is élő közösség.)

2018-ban tették rendbe a stációkat. Nagypénteken itt tartják a keresztutat.