A fotókat és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm !
A településen ősidők óta van emberi élet, az első hiteles oklevél 1323-ból említi Karachund néven. Az Aba nemzetség szállásbirtoka volt, majd leszármazottaik, a Csobánkák birtokolták, 1325-ben a Kompolti családnak adományozták, majd királyi birtokrész lett.
A településen ősidők óta van emberi élet, az első hiteles oklevél 1323-ból említi Karachund néven. Az Aba nemzetség szállásbirtoka volt, majd leszármazottaik, a Csobánkák birtokolták, 1325-ben a Kompolti családnak adományozták, majd királyi birtokrész lett.
A törökdúlás
után 1549-ben 19 lakott és 3 néptelen ház állt itt, 1770-es évek körül is még
csak kisszámú magyar lakta a települést.
1871-től a
falu nagyközségi rangra emelkedett; a XX. század első felében is nagyközségként
szerepel a gyöngyösi járás területén. 1950-től önálló tanáccsal bíró község,
majd 1984-től Gyöngyös városkörnyéki községe.
A temető a
Szabadság út 28. szám alatt, a falu külterületén található, mely területet Orczy János ajándékozta a
falunak.
A temetőben két oldalt, egymáshoz elég közel
helyezkednek el a stációoszlopok (15 db) téglából rakott, riolit terméskő
lábazatúak. A fülkék sárgák, csúcsívesek, tetejükön érdekes formájú kereszt van.
Kálvária képei
a keresztút jeleneteit ábrázoló műkő domborművek. A stációoszlop teteje
bádogozott timpanon, csúcsán kis kereszttel.
A
bejárattal szemben, a stáció sor végén, a XV. fülkében, a sírban fekvő Jézus
fehér szobra látható. Ez a stáció nagyobb méretű, kápolnaszerű.
Sajnos, a
domborművek alkotóját nem ismerjük.
A Kálváriát
1938-39-ben építették. Megrendelője a karácsondi Fehér (Hevesi) József, aki
végrendeletében meghagyta, hogy a vagyona nagyobb részéből épüljön a temetőben
kálvária.
Stációk
szépen fel vannak újítva, kovácsoltvas ablakkal védve.
Keresztek
és temetőkápolna nincsenek.
Egy szép,
régi kereszt található a stációsor szomszédságában, régi sírhelyek között,
melynek évszáma 1893.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése