Mende kálvária

A képeket és az ismertetőt Pethő Máriának köszönöm.

Mende Pest megyei település, a fővárostól 32 kilométerre dél-keletre, a Tápió mentén. Első ismert írásos említése 1411-ből való. Neve valószínűleg személynévből származik, amelynek jelentése lándzsás. Megközelítőleg száz évenként váltott tulajdonosokat, főbb birtokosai a Nyársapáti, a Werbőczy, a Koháry és a Keglevich családok voltak.
Jelenlegi temploma már a harmadik, amelyet 1829-31 között építettek új helyen, egy dombon. Az első még a török hódoltság előtt épült, pontosan nem tudni, hol. Ennek maradványait felhasználták az újabb templom felépítéséhez, amelyet 1736-ban áldottak meg
Ezt építették újjá közel száz esztendő múlva új helyen, de az építőköveket, amelyek egy része még az első templomból származott, ismét felhasználták. A templom titulusa Loyolai Szent Ignác, amely sokáig az egyetlen volt a nem jezsuiták által épített templomok közül. A szentélyt Gaál Imre festőművész három falfestménye díszíti, a védőszent életéből vett jelenetekkel. A búcsú a július 31-hez, Szent Ignác ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon van. A mendei Loyolai Szent Ignác templom 21 méter magas tornyában három harang lakik. A legrégebbit 1831-ben öntötte Eberhardt Henrik. A másik kettő 1923-ban készült Szlezák László műhelyében. 

Kálvária: Szemerád Ferenc és felesége a katolikus egyházközség jótevőjének számított. Szemerád Ferencnének köszönhető az 1905-ben tartott misszió megörökítése a templom melletti stáción, valamint a katolikus templom körül az 1912- ben állított kálvária. Állítólag a misszió adta neki az ötletet, hogy Mendén is állítsanak fel Kálváriát /ld. a 14. stáció feliratát/. A stációkat 1997-ben újították fel.
https://mende.hu/files/Hirado2016/Mendei_Hirado_2017_III.pdf

A képek "technikai javítását" Debinek köszönöm !