Nagykapornak Remetekert kálvária

A kálvária helyszínén készült fotókat „Strombus”-nak köszönöm.

A Remetekert Nagykapornak falutól néhány kilométerre található, az erdőben. Kedvelt pihenőhely, búcsújáró hely. A Remetekert környéke erdőrezervátum.                                                          

Nagykapornak a 11. században települhetett be a Kádár nemzetséggel. Az 1210-es években bencés apátság épült itt. A temploma óriásinak számított, és mivel egyike volt a két Zala megyei hiteles helyeknek (Zalavár mellett), amelyek Nagy Lajos király rendelete után is megmaradtak, nagy jelentőséget kölcsönzött Kapornaknak. A település első említése 1234-ből való „Copurnak” alakban.Mátyás király 1465-ben adományozta a települést az apátságnak.1567-ben a török elpusztította az apátságot, ám annak vagyonát és értékes könyvtárát sikerült átmenteni Zalavárra.1570-ben az apátságot végvárrá alakították át, és az ezt követő időkben a város lakossága gyorsan fogyott.

A Remetekert története egészen a török időkig nyúlik vissza, amikor Nagykapornak kiürült, az emberek az erdőbe menekültek, és ott kezdtek el gazdálkodni. Később szép lassan visszaszivárogtak a faluba. A régi lakott településnek ott mára már nyoma sincs, ezen a helyszínen csak a kápolna maradt meg, ami leégett, és a jelenlegit építették fel helyette.  Az 1600-as évek közepén jezsuiták telepedtek le, és mintaértékű gazdálkodást folytattak. Ebbe beletartozott  a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás is. A nagykapornaki apátság szerzetesei közül többen remeteként itt az erdőben éltek. A kert az ő sírjaikat, s kis kápolnájukat őrzi. Innen a hely neve: „Remete”-kert.

Búcsújáró-helyként, felszentelt zarándokhelyként is számon tartják, sőt, egyre többen látogatják az augusztus 15-e utáni első vasárnapon, a Nagyboldogasszony-napi búcsú alkalmával.