Érdekesség még, (a helyi idegenvezetőtől kapott infó szerint), hogy a kálvária keresztek először a templom tetejére kerültek, de idővel, romlásuk, ill. nyilván nehéz javítási lehetőségük miatt a templom felújításakor levették és 1829-ben a kápolna előtt, a jelenlegi helyükön állították fel ezeket, de ekkor még stációk nem készültek.
Az 1850 körüli években alakították ki a 14 stációt (Krisztus szenvedésének útját). Ezek eredetileg cseréptetős kis építmények voltak, és bádogra festett képek mutatták a keresztút eseményeit. A régi, elhasználódott képek helyére 1980 után építették be a ma is látható domborműveket a fülkékbe.
A kápolna további története:
A Csatatéri emlékkápolna egy klasszicista stílusú kápolna a mohácsi katolikus temetőben, melyet 1816-ban építettek a mohácsi csatában elesettek emlékére. A kápolna építését Makay György mohácsi plébános alapítványa ihlette, aki 1784-ben halt meg és végrendeletében meghagyta, hogy saját tulajdonát képező kertjének haszonélvezete fejében, a mindenkori mohácsi plébános a mohácsi csatában itt elesett katonákért évenként misézzen. Az 1807-ben pécsi püspökké kinevezett Király József megértette az alapítvány nemes szándékát és Mohácson a mohácsi csata helyszínére vezető út mellett emlékkápolnát építtetett, továbbá háromezer forintos alapítványt tett, hogy annak kamataiból a mohácsi csatában elesettek emlékére „minden esztendőben Keresztelő Szent János napján a kápolnában tartsanak egy énekes misét, tizenkét kismisét, valamint három prédikációt magyar, német és horvát nyelven. A kápolna 1816-ra készült el, az első misére 1817. augusztus 29-én, a mohácsi csata 291. évfordulóján került sor.
Az ekkor felépített kápolna lapos teteje kilátóként is
szolgált, továbbá a tetőn helyezték el a ma a kápolna előtt látható három
kálváriakeresztet is. A súlyos teher azonban megbontotta az épület statikai
egyensúlyát, ezért szükségessé vált átépítése. Az 1856-tól 1860-ig tartó
átépítés során nyerte el az épület belső tere a ma is látható, sokféle
stíluselemet ötvöző képét. Az átépítés után került a kápolnába Girk György
püspök ajándékaként id. Dorfmeister István festőművész két hatalmas méretű (555×270
cm-es) festménye. Az egyik festmény a mohácsi csatából menekülő II. Lajos
tragédiáját, a másik az 1687-ben lezajlott nagyharsányi csatát ábrázolja.
1862-ben készült el a kápolnához tartozó kripta,
temetkezési helye azoknak a papoknak, akik ezt követően Mohácson szolgáltak és
itt is hunytak el.
Az 1856–60-as felújítás során a kápolna tornyát nem sikerült megfelelően kialakítani, ezért 1908-ban Pilch Andor pécsi építész átalakította a ma is látható méretűre. A kápolna két harangját 1916-ban rekvirálták a katonai hatóságok, a jelenlegi harangok 1925-ben kerültek ide mohácsi polgárok adományaként.
A kápolna ma is látható nevezetessége a Perényiné
Kanizsai Dorottyát ábrázoló üvegablak, melyet Haranghy Jenő, a budapesti
iparművészeti iskola tanára készített 1928-ban. Ebben az évben készítette
Gebauer Ernő, pécsi festőművész a kápolna belső falfestményeit is. A kápolnát
és környékét 1998-ban az egyház hozzájárulásával a Mohácsi Farostlemez Rt.
újíttatta fel. A műemléki együttes a kálváriával és a körülvevő zöldterület
2026-ban a Mohács 500 emlékév keretében teljesen megújult.
https://mohacs500.hu/projektek/4/csatateri-emlekkapolna-es-kalvaria-egyuttes-megujitasa
Fájdalmas Szűz Csatatéri emlékkápolna a pontos neve, de ezt így csak kevés helyen írják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése