A Mecsek
egy csodálatos, bár kissé eldugott völgyében fekszik Ófalu – ahová nem csak a
kálváriája miatt érdemes ellátogatni. Ófalu a törökdúlás után elpusztult, majd 1740 körül hozott ide új
lakókat a terület tulajdonosa, a
bonyhádi Perczel család. 1760 táján német üvegkészítők telepedtek le a faluban.
Emellett az erdők ölében megbújó falu fő foglalkozása a fafeldolgozás
(fafaragás, székkészítés) lett.
A
kíváncsi embert igencsak meglihegteti a kálvária – mely valójában a temető
dombra épült – viszont e fáradságért cserében varázslatos kilátás tárul a
keresztekig felgyalogló szeme elé.
Kálváriája
valamikor a XVIII.szd. vége felé épült, pontos időt nem sikerült megtudnom.
Utoljára 1985-86-ban volt felújítva, mely munkálatokhoz a Till család nyújtott
anyagi segítséget, a képek festését id. Fábián József vállalta, ill. az Ófalui Baráti Kör adományaiból 2010-ben lemeszelték a
stációkat és lecserélték ezek tetőcserepeit.
Sajnos a
falapokra festett képek közül több is kifakult, az üveg mögé helyezés sem védte
meg ezeket az időjárás viszontagságaitól – amint ez a képeken is jól látható –
és természetesen az üveg mögötti képet fotózni ez esetben is igen nehéz
volt.
Ezt a
szép, a kálváriát teljes egészében bemutató képet innen hoztam:
Nem
mindegy, hogy a kálváriát fotózni milyen időpontban megy az ember. Az alábbi
két kép „Levi” fotója – köszönet érte:
A saját
képeim:
(Facebookon megosztottam - 12/31-én )
VálaszTörlésKöszönöm szépen. Jó lenne, ha további segítőkre találnék.
VálaszTörlés