2013. október 19., szombat

Ófalu kálvária



A Mecsek egy csodálatos, bár kissé eldugott völgyében fekszik Ófalu – ahová nem csak a kálváriája miatt érdemes ellátogatni. Ófalu  a törökdúlás  után elpusztult, majd 1740 körül hozott ide új lakókat a terület tulajdonosa,  a bonyhádi Perczel család. 1760 táján német üvegkészítők telepedtek le a faluban. Emellett az erdők ölében megbújó falu fő foglalkozása a fafeldolgozás (fafaragás, székkészítés) lett.
A kíváncsi embert igencsak meglihegteti a kálvária – mely valójában a temető dombra épült – viszont e fáradságért cserében varázslatos kilátás tárul a keresztekig felgyalogló szeme elé.
Kálváriája valamikor a XVIII.szd. vége felé épült, pontos időt nem sikerült megtudnom. Utoljára 1985-86-ban volt felújítva, mely munkálatokhoz a Till család nyújtott anyagi segítséget, a képek festését id. Fábián József vállalta, ill. az Ófalui Baráti Kör adományaiból 2010-ben lemeszelték a stációkat és lecserélték ezek tetőcserepeit.
Sajnos a falapokra festett képek közül több is kifakult, az üveg mögé helyezés sem védte meg ezeket az időjárás viszontagságaitól – amint ez a képeken is jól látható – és természetesen az üveg mögötti képet fotózni ez esetben is igen nehéz volt. 

Ezt a szép, a kálváriát teljes egészében bemutató képet innen hoztam:


 Nem mindegy, hogy a kálváriát fotózni milyen időpontban megy az ember. Az alábbi két  kép „Levi” fotója – köszönet érte:
 



A saját képeim: 

 























2 megjegyzés: