Cikó kálvária

Érdemes elolvasni a falu történelméről az alábbi bemutatkozó írást: http://www.ciko.hu/node/3

Sok mindent megmagyaráz.  Tolna megye számos településéről űzték el, telepítették ki az 1700-as években behívott sváb telepeseket – és a helyükre hozott más nemzetiségűek számára cseppet sem voltak fontosak azok az emlékek, melyek az őslakosoknak olyan sokat jelentettek. Számtalan tolnai faluban ez a helyzet – a kálváriák azért (is) olyan elhanyagoltak, mert azokat a svábok csinálták – és a székelyek, rácok, stb. másféle betelepített nemzetiségűek számára nem volt fontos a kiebrudaltak öröksége.

Sok felkeresett tolnai falura illik ez a történet…Cikó egy ezek közül. Itt azért a megmaradt  néhány sváb család és az egyház is próbálkozott a szokás fenntartásával, a kálvária „megőrzésével” – de ahogy „elfogytak” a kálvária-járó öregek, úgy vált egyre elhagyatottabbá a kálvária is. Nem áldoztak fenntartására, hiszen úgyse jár már oda senki. A faluba érve egy fiatalembert kérdeztem először, ő nem is tudta, hogy van ott valami kálvária…A feljutás is körülményes, vagy el kell kerülni egy hosszú úton a temető felé, vagy a véletlen szerencse folytán meg kell találni (és otthon találni) egy bizonyos ház lakóit, akik saját magánterületükön keresztül engem felengedtek a hegyre. Az 1894-ben létesült  Kálvária állapotáról beszéljenek a képek. Még annyit talán, hogy valaha a stációk között hársfák álltak. Ezek azonban elöregedtek és évekkel ezelőtt kivágták őket.                           
A Krisztus-kereszten 1837-es dátum olvasható.

A meredek lépcsők első része...

Ilyen állapotban vannak a stáció-oszlopok...

Lefelé se könnyű az út...

Sajnos a kálvária állapota semmit nem javult, sőt, 2022-ben már az egyik kereszt is ledőlt. A képeket Elblinger Ferencnek köszönöm.