A nehezen
megszerzett fotókat ezúton is Pethő Mária kitartó türelmének köszönhetjük !
A képeken
kívül ő hozta az alábbi kiegészítő információkat is:
A faragások
Kolbert Mátyás plébános idején
készültek 2007-ben. A régebbiek
festettek voltak. Az ezekről készült fotókat a kitelepített
németek magukkal vitték.
A
Golgotán Krisztus keresztjét
felújították 1985-ben. A két
lator teste még fából készült. A 14
stációképet – hogy megvédjék a rongálóktól -
a kápolnában tartják bezárva.
Köszönjük
Büttle Istvánnak, hogy le tudtuk fotózni.
A kápolnát
alapította Feld Jánosné, szül. Bachmann Katalin 1909-ben. Értékes,
keramittéglákból van rakva nagy szakértelemmel.
Az alábbi infók innen:
"Kálvária-domb, ahol Jézus keresztútjának állomásai, a 14
stáció látható csodálatos faragott fatáblákon. Itt található még egy kis
kápolna is. A Kálvária-domb ma is zarándokhely a hivek számára, akik minden
Nagypénteken imádkozva végigjárják a stációkat.
Az 1333-as tizedjegyzék szerint Németkér önálló
település volt. Lakosai a török hódoltság idején (1526 Mohács) elmenekültek,
így a település elnéptelenedett és idővel elpusztult. Azonban a 17. század
második felében „rácokat” telepítettek be - így a helységet Ráckérnek nevezték
el. A hódoltság után a települést a dunaföldvári ferences szerzetesrend kapta
meg, így exemt terület lett, vagyis kikerült a közigazgatás alól.
A Rákóczi féle szabadságharc befejezése után (1711) két évvel a falu házai egy tűzvész alkalmával leégtek, a rácok elmenekültek, így a terület évek alatt egy erdős, bozótos, földművelésre kevésbé alkalmas hely lett.
A 18. század második felében (Mária Terézia és fia II. József) idejében a mai Németország területéről Magyarország lakatlan területeit telepítéssel benépesítették. Ők lettek a donaus svábok. Így II. József osztrák császár (a kalapos király) 1786-ban Bajorország északi feléről (Aschaffenburg és Frankfurt) környékéről, Sommerkhalból 66 családot telepített ide. Az ide települt családok római katolikusok voltak egytől-egyig. Mivel akkorra ez a terület nem tartozott a dunaföldvári ferences szerzetesekhez, a pécsi püspökségnek kellett a lelkipásztori ellátásról gondoskodni. A püspökség Németkért a paksi plébániához csatolta, így lett egy időre Németkér Paks filiája.
A Rákóczi féle szabadságharc befejezése után (1711) két évvel a falu házai egy tűzvész alkalmával leégtek, a rácok elmenekültek, így a terület évek alatt egy erdős, bozótos, földművelésre kevésbé alkalmas hely lett.
A 18. század második felében (Mária Terézia és fia II. József) idejében a mai Németország területéről Magyarország lakatlan területeit telepítéssel benépesítették. Ők lettek a donaus svábok. Így II. József osztrák császár (a kalapos király) 1786-ban Bajorország északi feléről (Aschaffenburg és Frankfurt) környékéről, Sommerkhalból 66 családot telepített ide. Az ide települt családok római katolikusok voltak egytől-egyig. Mivel akkorra ez a terület nem tartozott a dunaföldvári ferences szerzetesekhez, a pécsi püspökségnek kellett a lelkipásztori ellátásról gondoskodni. A püspökség Németkért a paksi plébániához csatolta, így lett egy időre Németkér Paks filiája.
A telepesek nemcsak lakásokat építettek, hanem
templomot is. A ma is álló templom 1818-ban épült, de torony nélkül, a tornyot
1896-ban építették a templomhoz. A II. Vatikáni Zsinat elvárásainak megfelelően
a liturgikus tér kialakítására 1992-ben került sor. A ma is plébániaházként
funkcionáló épület 1820-ban épült. A kálvária kápolna családi összefogással
1909-ben. A területén lévő kereszteket is családok állíttatták - a 14 stáció
renoválása és a fadomborművek 2007-ben készültek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése