A kakasdi
temető mellett, nagyon szép, ápolt környezetben található a kálvária. Nagypénteken
rendszeresen tartanak kálvária-járását. A stációk javítási/felújítási költségeit
egy-egy család viselte, nevüket az oszlopokon tábla örökíti meg. A „szokásos” 14
stációoszlop helyett itt van egy indító, 15. is, az utolsó vacsora
képével.
A kálvária
stációit 1891-ben állították fel.
Beszentelésük 1891. október 18-án történt. 1936-ban új stációképek kerültek
ide, megáldásuk szeptember 29-én volt. A székelyek idetelepülése utáni időkben
a nagypénteki a keresztúti ájtatosságot is itt végezték. Az évek során a stáció
képei tönkrementek, de a lakosság közreműködésével a Kálvária stációi illetve
környezete nemrégiben helyreállításra került. A domborművek alkotója: Deér Zoltán.
A
település történetéről:
A XII.
század derekán már templom állt Kakasd határában. A község mint királyi
donatiós birtok, nevét is valamely „Kokas” köznemesi családról kaphatta. Kakasd
neve az 1713. évi összeírásokban már ismét szerepel. Lakói magyarok. 1720-ban
az öt magyar család mellett már kilenc német család is él itt, 81 fővel.
A község betelepítése- Kakasd és a szomszédos Belac- 1718-tól 1726-ig tart. Ez
idő alatt Kakasdra 81. Belacra pedig 34 német család érkezett. A betelepítő
földesurak kezdetben kedvező feltételeket biztosítottak a németség részére. A
telepesek magukkal hozták intenzívebb gazdálkodási ismereteiket, és igyekeztek
azokat meghonosítani. A földművelés mellett az állattenyésztés mind nagyobb
szerepet kap az évek során. A szőlőművelés is elterjedt. A jobbágyság
felszabadítási mozgalmának úttörője, Bezerédj István lehetővé tette, hogy az
1840-es országgyűlés által megengedett örökváltság jogán a községlakossága
megváltsa magát földesuraitól. Ez országosan is az elsők között történt meg Kakasdon.
A Község első betelepülői katolikus vallásúak voltak. 1722-ben a mai temető
déli részén építették fel templomukat, majd 1745-ben a jelenlegi templom helyén
emeltek újabb nádfedésű templomot. A mai 1810-ben készült, amelyet 1876-ban és
az 1900-as években bővítettek.
A II.
Világháború után a német ajkú lakosság jelentős részét a nemzetiség és az
anyanyelv használata alapján kitelepítésre ítélték… A kitelepítés 1947.
augusztus és 1948. február hónapban zajlott le Németország szovjet zónájába.
1945. áprilisában jelentek meg a bukovinai székelyek első menekültjei. Az 1764-es
mádéfalvi véres éjszaka óta Moldván, Bukovinán, Bácskán keresztül bujdokoló
menekülő székely családoknak itt ígértek új otthont. Kakasdra többségében
Andrásfalváról származó székelyeket helyeztek el. A földosztás még az év nyarán
lebonyolódott, míg a birtokba helyezés 1946-47-ben rendeződött. A székely
telepesek közé 1947 őszén és 1948 tavaszán a csehszlovák-magyar csere-egyezmény
alapján felvidéki, csallóközi magyarokat is költöztettek.
A kálvária így nézett ki 2014 tavaszán:
 |
| Az indító, valójában 15.stáció |
 |
| A 14 többi stáció formájában kicsit különbözik a 15.-től |
Nagyon szépek lettek a felújítás után!
VálaszTörlésÖrültem, hogy ilyent is láttam !
Törlés