Sudár
Lászlóné Molnár Zsuzsanna:
Adatok a
csepregi Boldogasszony-templom történetéhez c. leírásából részlet
Csepeg
délnyugati részén, a Szombathelyről érkező út jobb oldalán, szemben a temetővel
ível az a kavicsos út, ami kivezet a Boldogasszonyról elnevezett
templomdombhoz. A közbeszéd ma már nemcsak a kegyhelyet, hanem az egész
határrészt, az ott folydogáló Boldogasszony-patakot és a közelmúltban üzembe
helyezett víztározó tavat együttesen belefoglalja az elnevezésbe. Az a tény már
kevésbé él Csepregen a köztudatban, hogy a Frankói(Gős) család birtokát képező
mai Alsóváros területét Sárnak, más néven Boldogasszonyfalvának nevezték a
középkorban (1392).
Internetes
mérések szerint Boldogasszony és környéke egyik legkedveltebb kirándulóhelye a
csepregi embereknek és az ide érkező kirándulóknak. Érdemes arra, hogy a
múltjáról kerengő szóbeli és írásos ismereteket összefoglaljuk és pontosítsuk.
A kegyhelyhez a Kálvária stációi mellett juthatunk el. A szó jelentése egy domb
latin neve Jeruzsálem mellett, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre
feszítették. Arámi nyelven Golgotának is nevezik. A városból a Kálváriára vivő
utat keresztútként tartja számon a kereszténység. Boldogasszonyhoz vezető út
bal oldala mellett 1867-től fehérlik a tizennégy stációoszlopsora. A román
boltozatú, téglából épített, vakolt tetős oszlopokban helyezték el Jézus
keresztútjának egy-egy jelenetét ábrázoló képeket. Az öreg, elromosodott
Boldogasszony temploma lebontása után a domb üresen állt. A szakrális
helyfolyamatosságát szerette volna megőrizni az egyház, amikor egyezséget
kötött a csepregi cukorgyárat alapító Schoeller és Társai cég igazgatójával, Carstanjen
Gusztáv lovaggal, a Kálvária megépítésére. Első leírását Farkas Sándor
káplántól, Csepreg történetírójától olvashatjuk.
Az első
stáció a városból kivezető út elején áll, a további tizenegy egyenlő
távolságban a bejáratig. Az utolsó három oszlop ellenkező oldalon, a kápolna
kertjében kapott helyet. Az építtető a bejárattal szemben helyezte el a
hármas kőkeresztet, amelyen a kőbe vésett szövegben önmagáról is szól:
„Alapította Carstanjen Gusztáv 1867.”Jelentős összeggel támogatta a Kálvária
felállítását. Az 1km-es keresztúton a búcsújárók ezrei vonultak minden
augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a kegyhelyhez.
A második
világháborút követő években a Kálvária út fokozatosan elveszítette régi szerepét.
1972-ben a „Győzelem” Termelőszövetkezet vezetősége bekerítette a szarvasmarha
telepet „száj és körömfájás veszélye”miatt. Az út egy szakasza kerítésen
belülre került, és így maradt 33 évig. Változtatásra az idő 2004 őszén jött el,
amikor a hívek és az egyházközség finanszírozásával renoválták a megkopott
stáció oszlopait. A keresztút jeleneteit ábrázoló képek sem volta kekkor már a
boltozatok alatt, mert rongálóktól tartva biztonságos helyen őrizték azokat.
Reprodukciókat készítettek a festményekről, és 2005 tavaszán ezeket helyezték
el a felújított boltozatok alatt. Az egyház, a városvezetés, a vállalatok, a
civil szervezetek és a magánszemélyek összefogásával megnyílt, és
megújult a Kálvária út. A város a stációsort a „Dunántúli Kálvária Tematikus Út” projektbe regisztráltatta.
A kálvária fényképeit "Fotoport"-nak köszönöm !
Az alábbi légifotót "Civertan"-nak köszönöm:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése