Szentes kálvária

A fényképeket "bolyak"- nak köszönöm ezúttal is !

Az alábbi részletes és érdekes beszámolót a kálvária történetéről pedig Labádi Lajos ny. levéltár-igazgatótól kaptam, melyért ezúton is hálás szívvel mondok köszönetet!  

A mai "Kálvária-domb" elnevezése a történelem folyamán többször változott. Ezek közül a fontosabb névalakok: Szántó-halom, Vigyázó-halom, Temető-halom, Kálvária-halom, Őr-halom. A Nagyvölgy-ér bal partján áll. A Pesty Frigyes-féle helynévgyűjtés szerint "régen őrhely volt". Balogh János 1878-1884 közötti polgármester így örökítette meg a halom történetét és a hozzá fűződő hagyományokat: "Túl a Nagyvölgyön, de közvetlen a város alatt, a római katolikus hívek mai alsó temetőjének közepe táján álló halmot e század eleje óta Temető- vagy Kálvária-halomnak hívják. A korábbi időkben száz esztendőn keresztül Szántó-halom volt a neve, annak előtte pedig Vigyázó nevet viselt (...) A Vigyázó nevet az 1566-ik esztendő utáni időben nyerte, midőn állandóan lovas vigyázó őröket tartottak rajta a szentesiek, kiknek az volt a kötelessége, hogy a halomtetőről folytonosan szemmeltartván a tájékot, ha ellenséges, vagy rablónép közeledését tapasztalták, hírt adjanak a falu népének a menekülésre." Ilyenkor a lakosság a Kurca és Tisza közti mocsaras területekre húzódott.

A Szántó-halom és a környező terület hivatalosan 1802 óta temető. A hagyomány szerint ekkor odavittek egy "csengettyűt" is, melyet Jámbor Nagy Imre főbíró öntetett 1781-ben a város költségén. Az Őrhalom és Vigyázó-halom elnevezés az őrhely szerepre, a Kálvária-halom és Temető-halom nevei a keresztútra és katolikus temetőre utal. E kettős funkcióra utalt Balogh János 1887-ben megjelent írásában, miszerint: "Öreg, vénhedt halom! Sok vészt láttál e város népe fölött Vigyázó korodban... Láss ma békét, nyugalmat és fölvirágozást! Tetőddel belátsz hozzánk, hogy élünk,... hirdesd tovább a lábadnál porladóknak, hogy: föltámadunk!"

A Kálvária-domb tetején egy kőoszlopokkal körülvett feszület és szoborcsoport áll, amelyekről a következő leírás olvasható: "A római katolikus temetőben látható az 1817-ben épült Kálvária (...) A kőfeszület tövében Magdolna térdeplő alakja, mellette kenetes edénye és Ádám koponyája látható. A feszület jobbján a fájdalmas Szűz Mária, balján Szent János apostol alakja áll. A szobrok népies barokk megfogalmazásúak. A kompozíció körül 19. század eleji sírkövek alkotnak meg-megdőlve képi egységet. Figyelemre méltóak a földhalom körül épített timpanonos stációk, melyeken vasajtók védték a vaslemezre festett passióképeket." A halomra délről és észak felől felújított téglalépcső vezet, tövében körben út fut.

(Amit leírtam, azt zömmel Bede Ádám "Szentes halmai" című munkájában olvastam)

A stáció-fülkék  üresek  és zárva vannak.