2014. március 7., péntek

Piliscsév kálvária


A fényképeket „bolyak”- nak köszönöm. (2014)

Tavaly (2013) november óta vártam arra, hogy aki ígéretet tett a kálvária történetének megírására/elküldésére – betartsa szavát. Többször váltottunk E-mailt, sajnos a dolog nem jött össze. Így hát sajnos nem tökéletes az anyag - bár a semminél több. Sajnos nincs módomban máshonnan megtudni információkat – ha a  település részéről nem kapok segítséget.

A község honlapján  múltjáról és történelméről semmi nincs, az alábbi néhány infót a wikipediából szedtem össze:
Piliscsév területén volt a római időkben Lacus Felicis község. Ebből az időből római mérföldkövet és áldozati kőoltárt is találtak.
Piliscsév, Csév Árpád-kori település. Nevét 1274-ben említette először oklevél.
A török háborúk idején a falu elnéptelenedett.
1699–1711 között szlovák telepesek költöztek be és építették újjá a helységet.
A település plébániáját 1715-ben alapították. 1755-ben 616 lakosa volt a falunak. Iskolája 1836-ban épült.
1738-ban pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot, ezután újabb szlovák telepesek érkeztek.
1848-ig az esztergomi káptalan birtoka volt. A község római katolikus temploma a 18. század elején épült.
A stációk a templom melletti úron sorakoznak, itt van egy kereszt,  feliratán az 1776-os évszám szerepel. Érdekesség, hogy a 3 kereszt nem a kálvária közelében/mellett található, hanem a Kálvária utca vége felé, egy tisztáson helyezkedik el.
A stációfülkékben (nyitható ablakok mögött ) festett gipsz-domborművek láthatók, sajnos a 9.stációból hiányzik a dombormű, ablakát sem lehetett kinyitni.
Sem a kálvária építésének idejéről, sem a történetéről nem tudok semmit.
                                                           

exr3 olvasómtól érkezett egy kis kiegészítés, köszönöm és mert bizonyos infókat mégiscsak tartalmaz, bemásolom ide:

„….a stációk a templom kerítéssel egy időben készültek a II Vh. után, vagy közvetlen előtte, családi adományokból. A Kálvária utca sem véletlenül kapta a nevét: valaha tényleg álltak stációk a keresztekhez vezető emelkedős úton. Úgy rémlik, mintha valaki mondta is volna nekem egyszer, hogy egy stáció kő állványa valahol ott fekszik/feküdt a kereszt környékkén. Tudomásom szerint a kálvária domb egy része temetkezési helyül is szolgált, bár ha jól emlékszem, a jelenleg ott álló sírkövek talán a régi temető felszámolása után kerültek a dombra, illetve a templomkertbe. Arra viszont, hogy mi lett az eredeti stációk sorsa, már nem találtam információt én sem.”














A három kereszt a Kálvária utca végén....


Ezt a képet az önkormányzat lapján találtam - dátum nélkül. Ezek szerint  a 3 kereszt felújítására nem olyan rég kerülhetett sor... 

Pethő Mária 2022-ben készített képei a keresztekről: (A stációk változatlanok, a IX-es még mindig hiányzik.) Köszönöm a képek megküldését !










2 megjegyzés:

  1. Sajnálatos, hogy sikerült helyi forrásból megtudni pontosabban a kálvária történetét, viszont mivel jó néhány éve magam is a faluban éltem, van néhány emlék-foszlányom a kálváriával kapcsolatban.
    Ami falut illeti: valóban szlovák falu Piliscsév. Bár már a középkorban emlitést tesznek Csév településről, azt nem árt tudni, hogy az a mai Csévtől kb. 6 km-re, déli irányban terült el egykoron. Mária Terézia idején telepitették a mai falu területére azokat a szlovák jobbágy családokat, melyeknek nevét a mai napig viselik a helyi leszármazottaik. Mivel zsákfaluról van szó, a lakosság keveredése sem volt számottevő, a xx. század közepéig szinte szin-szlovák volt a település, az idősebb lakosok a mai napig „tótul” beszélgetnek egymás közt. Piliscsév jellegzetessége a nagy kiterjedésű pincefalu, ahol a mai napig aktiv borgazdálkodás folyik.
    A mai templom több felújitáson is átesett fennállása óta. Jelenlegi formáját a 2006-ban befejeződött felújitás során nyerte el, amikor a kerités oszlopokon álló stációk is restaurálva lettek. Sajnos előtte is előfordult, hogy vandálok, illetve tolvajok megrongálták a stációk képeit, műkő „házacskáit”. Úgy tűnik a fotók alapján, hogy ez a probléma nem változott…
    Mint irtam, emlékeim nem biztosak, de remélhetőleg ha olvassa valaki, aki jobban ismeri a stációkat, kijavitja majd, amire rosszul emlékszem. Tehát ahogy én emlékszem, a stációk a templom keritéssel egy időben készültek a II Vh. után, vagy közvetlen előtte, családi adományokból. A Kálvária utca sem véletlenül kapta a nevét: valaha tényleg álltak stációk a keresztekhez vezető emelkedős úton. Úgy rémlik, mintha valaki mondta is volna nekem egyszer, hogy egy stáció kő állványa valahol ott fekszik/feküdt a kereszt környékkén. Tudomásom szerint a kálvária domb egy része temetkezési helyül is szolgált, bár ha jól emlékszem, a jelenleg ott álló sirkövek talán a régi temető felszámolása után kerültek a dombra, illetve a templomkertbe. Arra viszont, hogy mi lett az eredeti stációk sorsa, már nem találtam információt én sem.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az infókat.Kár, hogy az idő elmossa az emlékeket, kihalnak az öregek, akik még tudtak bizonyos dolgokat. Egyébként elég logikusnak látszik, hogy a stációk a kereszthez vezető úton voltak régen felállítva - aztán közelebb építettek újakat, részben védelmük miatt, részben meg azért talán, mert így könnyebb volt végigjárni a keresztutat.
    Kiegészítésedet beteszem az ismertetőhöz.

    VálaszTörlés