2014. március 10., hétfő

Borjád kálvária

A fotókat Biki Endre Gábornak köszönöm
 
A legelső írásos emlék a településről 1311-ből maradt fenn Barlad, Barlaad formában, Borjádi Miklós nevében.
Ez a kicsi, Mohács-közeli falu már az XIV.szd. elején is lakott hely volt, 1330-ban egy oklevél szerint a borjádi nemesek tanúként szerepeltek. 1333-1335 között nevét a pápai tizedjegyzék is említette Boryad néven; 1333-ban papja 25 báni pápai tizedet fizetett, tehát ekkor már egyházas hely volt. A feltételezések szerint a hajdan „színmagyar” község a pécsi püspökség birtoka volt. Magyar voltát egy a török uralom időszakából, 1571-ből fennmaradt adóösszeírás is megerősíti. Lakosságát azonban alaposan megtizedelte a török. A mohácsi csata után Borjád is súlyos veszteségeket szenvedett el a rablások, gyújtogatások következményeként. A török kivonulása után…ortodox szerbek telepedtek meg itt... Majd a 18. században katolikus németek érkeznek a faluba, nagyobb arányú betelepedésük a 19. század elejére tehető. Az Egyházközösségét 1770-ben alapították. Az elköltöző szerbek helyére fokozatosan települnek protestáns németek is. Gazdag mezőgazdasági és kézműves hagyomány tanúskodik a borjádiak szorgalmáról, munkaszeretetéről. A férfilakosságot a háborúk is megtizedelik, később a településpolitika is "segít" abban, hogy lakossága 860 főről 500-ra csökkenjen. Ma a lakossága csökkenőben van.  (http://hu.wikipedia.org/wiki/Borj%C3%A1d_%28telep%C3%BCl%C3%A9s%29 )

A falutól igen messze, kint a szántóföldek között találjuk meg a hajdanvolt kálvária utolsó maradványait, a borjádi temetőtől keletre, az onnan Pócsa felé induló földes úton érhető el. Újjáépítését – érthető okokból - már nem tervezik. Építése történetéről biztosat nem lehet tudni, feltehetően ezt is – mint oly sok más kálváriát - a betelepült németek építették, majd „elfogyásukkal” párhuzamosan árvult el, vált elhagyottá és elhanyagolttá.
Jelen állapotát tekintve, teljesen érthető, hogy felújítása szóba sem jöhet. A húsvéti kálvária-járást a templomban tartják.
 













 

5 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy rátaláltam. Annyit dióhéjban, hogy az ingatlan a katolikus egyház tulajdonát képezi, viszont örökös,nem egyházi haszonélvezettel terhelt ingatlan. A kálvária felújításával kapcsolatosan megemlíthető, hogy nem műemlék jellegű épületegyüttesről beszélünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig annak örülök, hogy valakinek egy ilyen szerencsétlen kálvária látványa is megfogja a szívét-lelkét. Mert - szerintem - szomorú látvány egy ilyen halódó/eltűnő emlék, ami valaha jelentőséggel bírt, fontos volt az ott-lakóknak. Függetlenül attól, hogy nem műemlék, van története, történelme, valakiknek egykor fontos volt. Én változatlanul sajnálom, hogy az enyészeté lett.....

      Törlés
  2. Kb 10-15 éve még minden stációban megvoltak a kerámia? V. Porcelán? képek. Valaki ezeket mind ellopta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A helyszínt nézve - elég szerencsétlen (elhagyatott) helyen volt a kálvária - ami persze nem azt jelenti, hogy el kell lopni a képeket... De ha bármiféle akarat lett volna a fenntartásra, azért megoldható lett volna. Rend behozni vagy akár rendben tartani a stáció-oszlopokat, kereszteket és esetleg alkalomszerűen kitehető képeket használni (máshol is van ilyen megoldás !) - már ha egyáltalán még lenne valaki, a mai rohanó elvadult világban aki kálváriát akar járni. Úgy értem stációs kálváriát, mert az élet hovatovább a hétköznapjaival is kezd kálváriához hasonlítani. De soha sem késő elkezdeni egy felújítást, ha van hozzá elég akarat és kitartás valaki(k)ben.

      Törlés
  3. N. Romulad. Nem 10-15 éve, több évtizede nincsenek itt már képek. Feltehetően lemezre festett képek voltak benne egykor. Ez a kálvária nem mostanában vált ilyen romossá. Jelentőségét már az 1950-es évektől elvesztette.

    VálaszTörlés