A legelső
írásos emlék a településről 1311-ből maradt fenn Barlad, Barlaad formában,
Borjádi Miklós nevében.
Ez a
kicsi, Mohács-közeli falu már az XIV.szd. elején is lakott hely volt, 1330-ban
egy oklevél szerint a borjádi nemesek tanúként szerepeltek. 1333-1335 között
nevét a pápai tizedjegyzék is említette Boryad néven; 1333-ban papja 25 báni
pápai tizedet fizetett, tehát ekkor már egyházas hely volt. A feltételezések
szerint a hajdan „színmagyar” község a pécsi püspökség birtoka volt. Magyar
voltát egy a török uralom időszakából, 1571-ből fennmaradt adóösszeírás is
megerősíti. Lakosságát azonban alaposan megtizedelte a török. A mohácsi csata
után Borjád is súlyos veszteségeket szenvedett el a rablások, gyújtogatások
következményeként. A török kivonulása után…ortodox szerbek telepedtek meg itt...
Majd a 18. században katolikus németek érkeznek a faluba, nagyobb arányú
betelepedésük a 19. század elejére tehető. Az Egyházközösségét 1770-ben alapították.
Az elköltöző szerbek helyére fokozatosan települnek protestáns németek is. Gazdag
mezőgazdasági és kézműves hagyomány tanúskodik a borjádiak szorgalmáról,
munkaszeretetéről. A férfilakosságot a háborúk is megtizedelik, később a
településpolitika is "segít" abban, hogy lakossága 860 főről 500-ra
csökkenjen. Ma a lakossága csökkenőben van.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Borj%C3%A1d_%28telep%C3%BCl%C3%A9s%29
)
A falutól
igen messze, kint a szántóföldek között találjuk meg a hajdanvolt kálvária
utolsó maradványait, a borjádi temetőtől keletre, az onnan Pócsa felé induló
földes úton érhető el. Újjáépítését – érthető okokból - már nem tervezik. Építése
történetéről biztosat nem lehet tudni, feltehetően ezt is – mint oly sok más
kálváriát - a betelepült németek építették, majd „elfogyásukkal” párhuzamosan
árvult el, vált elhagyottá és elhanyagolttá.
Jelen állapotát
tekintve, teljesen érthető, hogy felújítása szóba sem jöhet. A húsvéti
kálvária-járást a templomban tartják.
Örülök, hogy rátaláltam. Annyit dióhéjban, hogy az ingatlan a katolikus egyház tulajdonát képezi, viszont örökös,nem egyházi haszonélvezettel terhelt ingatlan. A kálvária felújításával kapcsolatosan megemlíthető, hogy nem műemlék jellegű épületegyüttesről beszélünk.
VálaszTörlésÉn pedig annak örülök, hogy valakinek egy ilyen szerencsétlen kálvária látványa is megfogja a szívét-lelkét. Mert - szerintem - szomorú látvány egy ilyen halódó/eltűnő emlék, ami valaha jelentőséggel bírt, fontos volt az ott-lakóknak. Függetlenül attól, hogy nem műemlék, van története, történelme, valakiknek egykor fontos volt. Én változatlanul sajnálom, hogy az enyészeté lett.....
Törlés