2014. március 29., szombat

Csepreg kálvária

   
A csepregi kálvária történetéről a következők tudhatók:

Sudár Lászlóné  Molnár Zsuzsanna:
Adatok a csepregi Boldogasszony-templom történetéhez  c. leírásából részlet

Csepeg délnyugati részén, a Szombathelyről érkező út jobb oldalán, szemben a temetővel ível az a kavicsos út, ami kivezet a Boldogasszonyról elnevezett templomdombhoz. A közbeszéd ma már nemcsak a kegyhelyet, hanem az egész határrészt, az ott folydogáló Boldogasszony-patakot és a közelmúltban üzembe helyezett víztározó tavat együttesen belefoglalja az elnevezésbe. Az a tény már kevésbé él Csepregen a köztudatban, hogy a Frankói(Gős) család birtokát képező mai Alsóváros területét Sárnak, más néven Boldogasszonyfalvának nevezték a középkorban (1392).

Internetes mérések szerint Boldogasszony és környéke egyik legkedveltebb kirándulóhelye a csepregi embereknek és az ide érkező kirándulóknak. Érdemes arra, hogy a múltjáról kerengő szóbeli és írásos ismereteket összefoglaljuk és pontosítsuk. A kegyhelyhez a Kálvária stációi mellett juthatunk el. A szó jelentése egy domb latin neve Jeruzsálem mellett, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették. Arámi nyelven Golgotának is nevezik. A városból a Kálváriára vivő utat keresztútként tartja számon a kereszténység. Boldogasszonyhoz vezető út bal oldala mellett 1867-től fehérlik a tizennégy stációoszlopsora. A román boltozatú, téglából épített, vakolt tetős oszlopokban helyezték el Jézus keresztútjának egy-egy jelenetét ábrázoló képeket. Az öreg, elromosodott Boldogasszony temploma lebontása után a domb üresen állt. A szakrális helyfolyamatosságát szerette volna megőrizni az egyház, amikor egyezséget kötött a csepregi cukorgyárat alapító Schoeller és Társai cég igazgatójával, Carstanjen Gusztáv lovaggal, a Kálvária megépítésére. Első leírását Farkas Sándor káplántól, Csepreg történetírójától olvashatjuk.
Az első stáció a városból kivezető út elején áll, a további tizenegy egyenlő távolságban a bejáratig. Az utolsó három oszlop ellenkező oldalon, a kápolna kertjében  kapott helyet. Az építtető a bejárattal szemben helyezte el a hármas kőkeresztet, amelyen a kőbe vésett szövegben önmagáról is szól: „Alapította Carstanjen Gusztáv 1867.”Jelentős összeggel támogatta a Kálvária felállítását. Az 1km-es keresztúton a búcsújárók ezrei vonultak minden augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a kegyhelyhez.

A második világháborút követő években a Kálvária út fokozatosan elveszítette régi szerepét. 1972-ben a „Győzelem” Termelőszövetkezet vezetősége bekerítette a szarvasmarha telepet „száj és körömfájás veszélye”miatt. Az út egy szakasza kerítésen belülre került, és így maradt 33 évig. Változtatásra az idő 2004 őszén jött el, amikor a hívek és az egyházközség finanszírozásával renoválták a megkopott stáció oszlopait. A keresztút jeleneteit ábrázoló képek sem volta kekkor már a boltozatok alatt, mert rongálóktól tartva biztonságos helyen őrizték azokat. Reprodukciókat készítettek a festményekről, és 2005 tavaszán ezeket helyezték el a felújított boltozatok alatt. Az egyház, a városvezetés, a vállalatok, a civil szervezetek és  a magánszemélyek összefogásával megnyílt, és megújult a Kálvária út. A város a stációsort a „Dunántúli Kálvária Tematikus Út” projektbe     regisztráltatta. 

A kálvária fényképeit "Fotoport"-nak köszönöm !













Az alábbi légifotót "Civertan"-nak köszönöm:







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése